Az asztma és a szénanátha kezelése

A szénanátha és az asztma (asthma bronchiale) kapcsolata
2016-07-24
Légzésfunkciós vizsgálatok gyermekkorban
2016-09-06

Az asztma kezelése – általános elvek

Asztma és szénanátha együttes előfordulásakor a kezelés célja a felső és alsó légúti gyulladás egyidejű csökkentése. Az asztma bronchiale kezelésére szolgáló gyógyszerek nagyobb része inhalációs eszközökkel juttatható be, melyek sikeres használata a beteg részéről kollaborációt, gyakorlást, a technikai hibák ismételt korrekcióját igényli.

Mint a legtöbb krónikus betegség, így a gyermekkori asztma és szénanátha is folyamatos gyógyszeres kezeléssel tartható egyensúlyban. A kontrollált állapot eléréséhez medicinális szerek alkalmazása mellett szükség van nem gyógyszeres módszerekre, melyek közül az első helyen a betegoktatás (a betegség kialakulása, tünetei, kezelése, inhalációs eszközök használata stb.) áll.

Asztma kezelése gyógyszerrel – terápiás lépcsők

Az asthma gyógyszeres kezelésének két alappillére van, egyrészt a tüneti, ú.n. rohamoldó (hörgőtágító) szerek, másrészt a folyamatosan alkalmazott fenntartó szerek, melyek részben gyulladáscsökkentők (leukotrién antagonisták, inhaláiós kortikoszteroidok), részben hosszú hatású hörgőtágítók. Beállításuk szakorvosi feladat, és a betegség súlyosságának megfelelően történik, a nemzetközi terápiás ajánlások alapján megfogalmazott irányelveknek megfelelően. A cél, hogy a lehető legkevesebb gyógyszerrel érjük el a betegség kontrollált állapotát, vagyis a tünetmentességet. A kontrollált állapot azt jelenti, hogy a gyermek a beállított gyógyszereivel az egészséges kortársaihoz hasonló, teljes életet tud élni.

Nagyon fontos, hogy az asztma kezelésekor a társbetegségeket is, pl. a szénanáthát is kezeljük, ezért a két betegség együttes fennállása esetén a terápia megválasztásakor olyan szereket kell előnyben részesíteni, melyek mindkét betegségek egyszerre kezelik (pl. leukotrién anatgonisták). Az asztmával egyidejűleg fennálló szénanátha kezelése is szükségszerű, antihisztaminok és helyileg alkalmazható gyulladáscsökkentő orrsprayk segítségével. Csak a két betegség egyszerre történő kezelése hozhat tünetmenteséget, ezáltal jobbá váló életminőséget.

A kezelés nem gyógyszeres elemei

A gyógyszeres kezelésen túl szükség van a folyamatos tüdőgyógyászati gondozásra, három havonkénti vizitekre, amikor a gyermek állapotának ismételt felmérése mellett a beállított terápia módosítására is lehetőség adódik. A kontroll vizitek során minden esetben szükséges az inhalációs eszközök helyes használatának ellenőrzése. A gyermektüdőgyógyászok nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a kontroll viziteken a betegeket életmód tanácsokkal is ellássák. Az asztmás gyermeknek nagyon fontos a sport, a rendszeres testmozgás, kerülniük kell az egyoldalú táplálkozást, az elhízást. Ez utóbbiak rontják az asztmás tüneteket és az életminőséget.

Az asthma bronchiale és a terápia hűség (adherencia)

A rossz terápiahűség világméretű probléma. A WHO a terápiahűséget a krónikus betegségek kezelésének kimenetelét veszélyeztető, legfontosabb, befolyásolható tényezőként határozza meg. Az adherencia aktív együttműködést, partnerkapcsolatot jelent a beteg és az orvos között a terápia követésében, amikor a megfelelően tájékoztatott beteg a saját akaratából, az orvossal együttműködve követi a javasolt terápiát.

Az adherenciát több tényező befolyásolja, pl. a tünetek súlyossága, betegség progressziója, a terápia hatékonysága, a terápia bonyolult, vagy egyszerű volta, azonnali hatás észlelése, a beteg betegségével, a terápiával kapcsolatos ismeretei. A háziorvosnak kiemelt szerepe van az asthma bronchiale terápiájában a jó terápia hűség elérése érdekében, hiszen a szakorvosi vizitek között nála jelentkezik a beteg a panaszaival, ott történik meg a folyamatosan szedett, szakorvos által javasolt gyógyszerek felírása.

Kinövi, vagy nem növi ki a gyermek az asztmát és az ahhoz társuló betegségeket?

Gyakran elhangzik ez a kérdés a gyermektüdőgyógyászati viziteken. A válasz nem egyszerű, hiszen minden eset egyedi. Irodalmi adatok alapján a kezelés és a gondozás eredményeképpen a gyermekeknek mintegy kétharmada tünetmentessé válik, és csak egyharmada igényel a gyermekkoron túl is folyamatos gyógyszeres kezelést, tüdőgyógyászati gondozást. Azonban az a gyermek, aki élete során valamikor is asztmás/szénanáthás tünetekben szenvedett, hosszabb tünetmentes periódust követően bármikor produkálhatja a jellemző tüneteket. Ilyen esetekben ismét ajánlott szakorvossal történő konzultáció.

Miért van olyan sok asztmás, szénanáthás?

Az asztma és a társuló betegségek genetikailag meghatározott betegségek, ugyanakkor a környezetnek is nagy szerepe van abban, hogy kialakul-e a betegség.

Klinikai kutatások alapján az asztma együttes előfordulása egypetéjű ikrekben jelentősen magasabb, mint kétpetéjűekben. 20 különböző genom területen találtak asztmára hajlamosító tényezőket, a genetikai asszociációs vizsgálatokban pedig eddig több, mint 500 jelölt gént neveztek meg melyek felelősek lehetnek az asztmás tünetek és panaszok kialakulásáért.

A genetikai állományt érő változások (metiláció, hiszton-acetiláció, mikroRNS génműködést befolyásoló hatásai) környezeti hatásokra vezethetők vissza. A korunkban egyre inkább elterjedő nagyvárosi életmód, környezetszennyezés, dohányzás, a helytelen táplálkozási szokások kedveznek a környezeti hatások okozta genetikai módosulásoknak, mely végső soron felelőssé tehető az allergiás, asthmás betegségek számának exponenciális növekedéséért. Ezen epigenetikai kutatások azt vizsgálják, hogy a környezeti tényezőknek a szülőkre gyakorolt hatása, milyen változásokat hoz az utódok génkifejeződését tekintve. Egyértelmű igazolást nyert, hogy a dohányzás, dohányfüst, légszennyező anyagok születés előtti hatása növeli az asztma (asthma bronchiale) kialakulási esélyét az utódokban.

Dr Bánfi Andrea Ph.D
Gyermektüdőgyógyász szakorvos
A Svábhegyi Gyermekgyógyintézet szakmai vezetője
www.svabhegy.eu