Asztma – egy könnyen félreérthető diagnózis

Vitae adipiscing turpis aenean
2014-12-08
Hörghurut – bronchitis
2016-07-22

Többféle kórkép létezik, amelyek esetén a levegő szabad áramlása akadályozottá válik a légutakban. Ezek közül gyermekkorban az asztma a leggyakoribb.

Az asztma tünetei: köhögés, megnyúlt kilégzés, sípoló légzési hang, nehézlégzés. Ezek a tünetek akkor jelentkeznek, amikor különböző kiváltó ingerek hatására ismétlődően beszűkülnek a hörgők. Ennek a folyamatnak a hátterében a hörgők fokozott érzékenysége illetve az a hajlam áll, amelynek következtében az alsó légutak nyálkahártyáját érintő krónikus gyulladás és hörgőizom görcs kialakul. A hörgők beszűkülése asztma esetén nem állandó – szemben a felnőtteknél dohányzás által okozott maradandó hörgőkárosodással -, így hörgőtágító hatására – vagy akár magtól is – oldódni szokott. A mélyben láthatatlanul zajló krónikus gyulladás viszont kezeletlen esetekben a hörgők lassú károsodását okozhatja.

Asztmás roham alatt a légzésfunkciós vizsgálat is a hörgő-áramlás csökkenését mutatja. Ahhoz, hogy a kórismét  felállíthassuk, igazolnunk kell, hogy ez az áramlás-csökkenés visszafordítható, és azt is, hogy nem áll a tünetek hátterében egyéb, a hörgőkben a légáramlást akadályozó állapot. Ilyen többek között a veleszületett hörgőszűkület, a félrenyelt idegentest vagy anyagcsere betegség által okozott légúti szűkület. (Illetve főleg idősebb korban az úgynevezett COPD – krónikus obstruktív tüdőbetegség, amelynek kiváltásában a dohányzásnak meghatározó szerepe van.)

Az asztma diagnózisa

Nincs olyan egyetlen és egyszerű vizsgálat, amely segítségével egyértelműen ki lehetne mondani az asztma diagnózisát. Ha egy betegnél ismételten észleljük légúti elzáródás tüneteit, ezek maguktól vagy hörgőtágító hatására visszafordíthatóak, ha a kórtörténet alapján vagy kiegészítő vizsgálatok segítségével, nagy valószínűséggel ki tudjuk zárni az egyéb, hörgők beszűkülésével járó állapotokat, akkor többnyire kimondhatjuk az asztma diagnózisát.

Nagyon fontos, hogy ha valakinél asztmát állapítunk meg, ezzel nem a betegség súlyosságát vagy tartós voltát minősítjük, ez az elnevezés csak a betegség hátterében zajló kóros folyamatra utal. Az asztma diagnózisát később megerősítheti a kezelés eredményessége: a gyors hatású hörgőtágítók vagy más néven rohamoldó szerek a hörgőgörcs tüneteit képesek azonnal és látványosan csökkenteni vagy megszüntetni. A gyakoribb vagy viszonylag súlyosabb tünetek esetén adott úgynevezett megelőző kezelés pedig a háttérben meghúzódó gyulladás féken tartásával képes megelőzni a rosszulléteket és – reményeink szerint – gátolni a hörgők károsodását. Ezeket a készítményeket többnyire inhalációban, belégzéssel juttatjuk a légutakba, ezáltal – a szájon át adott gyógyszerekhez képest – sokkal kisebb adagok elégségesek a tünetek csökkentéséhez.

Ha a kezelés nem működik, először mindig ellenőrizni kell, hogy a beteg a megfelelő gyógyszert a megfelelő módon használja-e, ugyanakkor terápiás sikertelenség esetén szükséges újra átgondolni a beállított asztma terápiát, és a diagnózist is.

Az allergia szerepe az asztma kialakulásában

Az asztmások egy jelentős részénél a rohamok kiváltásában allergia is szerepet játszik, ezért asztma gyanúja esetén rutinszerűen végzünk allergológiai kivizsgálást is, de az allergia megléte nem feltétele az asztma diagnózisának.

A beteg gondozásában nagy szerep hárul a rendszeres szakorvosi ellenőrzésre, ahol újra meg újra megbizonyosodunk arról, hogy a beteg helyesen használja-e a felírt, többnyire belégző gyógyszereket. Az asztmás betegek állapotát nagy mértékben meghatározza az életmódjuk. Nélkülözhetetlen, hogy az asztmás ne dohányozzon, kerülje a dohányfüstös helyeket. Az allergénszegény, tiszta környezet, a rendszeres testmozgás ugyanakkor rendkívül fontos kiegészítője a gyógyszeres terápiának.

Dr. Dobra Gergely
Gyermektüdőgyógyász, allergológus szakorvos